A 2206 utasból mindössze 705 élte túl… Szörnyű arány, a mai napig összeszorul az ember gyomra, ha rágondol. 1912. április 15-én éjjel 2 óra 20 perckor süllyedt el a Titanic, miután jéghegynek ütközött az Atlanti-óceánon. Ez a valaha történt leghíresebb tengeri katasztrófa – számtalan film, könyv, újság feldolgozta. De hogy kerül a mi oldalunkra? Megvizsgáljuk, hogy ha a White Star Line társaság már akkor alkalmazott volna BCM-specialistát, akkor mit tehetett volna a veszteségek csökkentéséért, vagy hogy megelőzze a tragédiát.
A White Star Line társaság 1909-ben kezdte el építtetni a Titanicot a belfasti hajógyárban. A hajó óriási volt: 50 ezer tonnát nyomott, 3500 férőhelyet alakítottak ki rajta, ráadásul luxus viszonyokat biztosítottak (például tornatermet, törökfürdőt, medencét) a fedélzeten. Az első, és egyben utolsó útjára 1912. április 10-én indult mintegy 2000 utassal. A hajó parancsnoka Edward John Smith volt.
A kapitány akkoriban nagy népszerűségnek örvendett, már évek óta ő irányította a White Star hajóit első útjukon, és mivel már nyugdíjba készült, a Titanic első útja karrierje szép lezárása lett volna.
A Titanic tehát 1912. április 10-én futott ki Southampton kikötőjéből, és a franciaországi Cherbourg, majd az írországi Queenstown érintésével nekivágott az Atlanti-óceánnak. Az volt a cél, hogy nagyon gyorsan, hat nap alatt teljesítse a Southampton–New York távot.
Ezért Smith kapitány és legénysége a biztonságosnál jóval nagyobb sebességgel haladt, ráadásul a rövidebb, ugyanakkor veszélyesebb északi utat választotta.
Itt az enyhe tél miatt még a szokásosnál is több jég sodródott. Az óceánjáró április 14-én röviddel éjfél előtt egy óriási jéghegynek ütközött, mely úgy sértette fel a hajótest oldalát, hogy felszínen tartására nem maradt remény. A gigantikus hajótest kettétört, és 2 óra 20 perc körül az Atlanti-óceán fenekére merült.
És akkor itt álljunk is meg egy szóra! Ha már 1912-ben BCM-specialista dolgozott volna a White Star Line társaságnál, akkor biztosan kockázatelemzést készített volna, hogy mennyire biztonságos az északi út. Mennyire elfogadható a viszonylag nagy sebesség. Indulás előtt megvizsgálta volna az időjárási körülményeket, a sok jégtömb miatt valószínűleg az útvonal megváltoztatását javasolta volna. Így pedig jó eséllyel elkerülhető lett volna a tragédia…
A Titanic 2206 utasából 705 embernek nyújtottak menedéket a mentőcsónakok – őket később a Carpathia nevű gőzös vette fel. Akik nem fértek be a csónakokba (Edward John Smith-szel együtt) mind a jeges óceánban lelték halálukat. Később még a rosszindulatú pletykák azzal borzolták a kedélyeket, hogy a harmadosztályú jeggyel rendelkezőket a kapitány a hajó gyomrába záratta – ez viszont nem igaz.
És akkor megint vissza a BCM-hez! Minden specialista egy ilyen helyzetben letesztelteti, hogy krízis esetén hogyan lehet menekülni az adott járműről. Tehát van-e elég mentőcsónak (a Titanicon nem volt!), merre vannak a menekülési utak, hogyan lehet azokat megközelíteni. Ha a társaság nem a profit maximalizálásra törekszik, akkor jóval több mentőcsónak lett volna a fedélzeten – állítólag azért csak ennyit vittek, mert túl sok helyet foglaltak volna el a fedélzetből. Természetesen a pánik és a megfelelő kommunikáció hiánya is csak fokozta a katasztrófa méretét: az első, 0 óra 40 perckor vízre bocsátott 65 személyes mentőcsónakban például mindössze 27-en ültek…
Nagy cégeknél, nemzetközi vállalatoknál gyakran megfigyelhető, hogy azt hiszik, sebezhetetlenek. „Ekkora hajó nem süllyedhet el!” – mondogatták akkoriban a Titanic esetében is. A hamis biztonság érzetnél kevés veszélyesebb dolog létezik. Egy BCM-specialista feladata, hogy erre felhívja a cégvezetés figyelmét és megtalálja a kritikus folyamatokat, majd kidolgozza a tervet arra, hogy krízis, katasztrófa esetén hogyan állítható vissza a leggyorsabban a termelés. Hogyan minimalizálható a veszteség. A Titanic esetében persze ez már mind csak utólagos okoskodás. De ha nem szeretné, hogy az Ön cége is balul járjon, akkor alkalmazzon BCM-specialistát!